PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Az elszámoltatás nyomában. Létezik-e a képviselők személyes elszámoltatása Európában?

2018. április 04. 2:49

Papp Zsófia
Politikai Viselkedés Osztály

 

 

A demokráciák többségében nemcsak pártok, hanem egyéni képviselőjelöltek közül is választhatunk. Felmerül a kérdés: mit tudnak tenni a parlamenti képviselők, hogy újra elnyerjék szavazatunkat? Vajon a szorgalmas képviselők nagyobb eséllyel maradnak politikában? Milyen feltételek mellett teljesül a képviselők elszámoltatása Európában? Az alábbi posztban ezekre keressük a választ.

A rendszeresen megtartott választások nem csak ahhoz szükségesek, hogy egy ország politikai berendezkedését demokratikusnak tekinthessük, hanem ahhoz is, hogy a választott politikai szereplőket elszámoltassuk. A választók általi elszámoltatás egy döntés: szavazunk-e (ismét) az adott politikai szereplőre annak az előző ciklusban végzett munkája alapján, vagy sem. A szakirodalom és a közbeszéd jellemzően a kormányok és pártok elszámoltatásáról beszél. Kevés szó esik arról, hogy hogyan történik mindez az egyes parlamenti képviselők esetében. A szakirodalmi tudásunk hiánya meglepő. Egyrészt az olyan országokban, ahol egyéni választókerületek vannak (mint Magyarországon), egy adott választókerület érdekeinek képviseletéért csak egyetlen politikus felelős, ami egyértelművé teheti az elszámoltatást. Másrészt, a képviselőkre gyakran tekintünk úgy, mint olyan politikai szereplőkre, akiknek egyetlen vágyuk mandátumuk megőrzése. Elméletileg tehát a politikusok rá vannak kényszerítve választóik érdekeinek figyelembevételére, hiszen – ha az elszámoltatás működik –, a választók azokra szavaznak újra, akik megfelelően képviselték őket. Amennyiben az egyéni elszámoltatás nem működik, vagyis a képviselők választási eredménye független attól, hogy milyen munkát végeztek az előző ciklusban, akkor – kis túlzással – semmit nem kell csinálniuk, amivel a választók javára tesznek, mégis hivatalban maradhatnak. Harmadrészt, ahogy Colomer is leírja, a választói rétegek szakpolitikai preferenciáit (azt, hogy mit gondolnak, mondjuk az egészségügyről, vagy az oktatásról) a pártok is be tudják csatornázni. A képviselet minősége azonban kevéssé a pártokon, sokkal inkább az egyes képviselőkön, és az ő megbízhatóságukon múlik. Sőt, Colomer azt is állítja, hogy ez a személyes képviselet a demokrácia egészét is befolyásolja. Ahol tehát az egyes politikusok szerepe a képviseletben csökken, ott a demokrácia minősége is romlik.

Ahhoz, hogy egy képviselő megvédje mandátumát, újra kell indulnia a választásokon. A jelölésről azonban az európai országok legtöbbjében a párt valamilyen szintű testülete dönt. Így tehát, a képviselőknek két fronton is helyt kell állniuk: egyfelől a választóknál, a pártvezetésnél. Mivel a képviselők célhierarchiájában korábban merül fel az újrajelölés problémája, mint az újraválasztásé, a párt szerepe fontosabbnak tűnik. Magyarul: a képviselők előbb a párt elvárásait fogják kielégíteni, és utána a választókét. Felmerül a kérdés, vajon ésszerűbb-e a választók helyett inkább a képviselők pártok általi elszámoltatására összepontosítani.

Tudni kell azt is, hogy a párt és a választók elvárásai egyáltalán különböznek-e egymástól. Azokban az esetekben, ahol a választók általi egyéni elszámoltatásnak kitüntetett jelentősége van, a pártok érdeke is, hogy a képviselők a választók érdekeit képviseljék, így juttatván parlamenti helyekhez a pártot. Ott azonban, ahol a szavazók általi elszámoltatás jelentősége kicsi, a választó kisebb súllyal esik latba. Akárhogy is, a pártok szempontjai mindig előtérben lesznek.

Választók általi elszámoltatás jelentősége nem csupán a választási eredményeket befolyásolja, hanem a pártok képviselőkkel szembeni elvárásait is. De mitől függ egy országban a képviselők egyéni elszámoltatásának jelentősége? A választ a szakirodalom egyöntetűen a választási szabályokban találja meg. Azokban az országokban, ahol jelöltekre szavaznak, a személyes elszámoltatás jelentősége nagyobb. Szemben az olyan országokkal, ahol a választók kizárólag pártpreferenciájukat tudják kifejezni. Az első kategóriába tartoznak többek között az egyéni választókerületi rendszerek (pl. Egyesült Királyság, Franciaország), illetve az olyan pártlistás szisztémák, ahol a szavazók megváltoztathatják a jelöltek sorrendjét a pártlistán (pl. Csehország, Svédország). A második kategóriát jellemzően a zárt pártlistás rendszerek alkotják, amelyben a jelöltek sorrendje a listán kizárólag a párton múlik (pl. Spanyolország, Olaszország, Portugália). Az olyan országok, ahol a képviselők egy részét egyéni választókerületekben, másik részét (jellemzően zárt) pártlistán választják, középutat képeznek a személyes elszámoltatás szempontjából: a képviselők egy részének tevékenységében fontos lesz a választói érdekek képviselete, míg egy másik részüknél a pártérdekek képviselete dominál. Utóbbiakra jó példa Németország és Magyarország.

Számos országra kiterjedő kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a képviselők parlamenti tevékenysége befolyásolja-e azt, hogy újrajelöli-e őket pártjuk a következő választás alkalmával. A vizsgálatba bevont országok között találunk zárt (Olaszország, Portugália), és nyílt pártlistás (Csehország, Svédország), valamit vegyes választási rendszereket (Magyarország) is. A parlamenti tevékenységek közül vizsgáltuk a parlamenti kérdések és törvényjavaslatok számát, az üléseken való részvételt, és ezek valamilyen kombinációját. Azt próbáltuk meg mérni, hogy az egyes képviselők mennyire dolgoznak keményen a parlamentben, illetve mindez hogyan befolyásolja esélyeiket a jelöltállításkor.

A kutatás legfontosabb eredménye, hogy a választási rendszerek hatása a képviselői munkára korántsem annyira magától értetődő, ahogyan azt korábban gondoltuk. A jelöltközpontú választási szabályok nem mindig biztosítják a képviselő és a párt/választó közötti kapcsolatot, és a pártközpontú rendszerekben is számíthat a képviselő tevékenysége. Továbbá, a képviselők nem egyformák abban az értelemben, ahogyan a pártjuk tekint rájuk. A képviselők különböző elvárásokkal szembesülnek a pártok részéről: van, akitől a nagyobb parlamenti aktivitás az elvárt, van, akinél inkább a választókerületi munka nyom többet a latban. A parlamenti munka tehát bizonyos feltételek teljesülése mellett hatással van az újrajelölésre, míg más szituációkban ilyen hatás nem mutatható ki.

Lássuk ezeket a feltételeket! Portugáliában a parlamenti produktivitás hatása az újraválasztásra nagyobb a sokmandátumos választókerületekben, ahol a képviselőknek nem csak más pártok jelöltjeivel kell megküzdeniük, hanem a saját pártjaik politikusai közül is ki kell tűnniük. Olaszországban a regionális sajátosságok (az észak és dél közötti kulturális különbségek) miatt délen nagyobb a több munka hozadéka, mint északon. Magyarország esetében azoknál a képviselőknél számít inkább a parlamenti aktivitás mértéke, akikre pártjaik (a korábbi tapasztalatok alapján) nem számítanak egyéni választókerületi jelöltként a következő választáson. Az adatok szerint, az egyéni jelöltek – feltehetően a választókerületi kötelezettségeik miatt – mintegy „mentesülnek” a parlamenti munka alól. A parlamenti tevékenységek hatása egyedül Csehország és Svédország nyílt pártlistás rendszerében jelenik meg korlátozó feltételek nélkül. Itt az a képviselő, aki többet dolgozik, nagyobb valószínűséggel indulhat a következő választáson. Az összefüggést gyengíti azonban, hogy a produktivitás nem befolyásolja azt, hogy hol helyezkedik el a képviselő a pártlistán, vagyis a tényleges győzelmi esélyek mentén a szorgalmasabb képviselők nem lépnek előrébb.

Összefoglalva: a képviselők tevékenységének hatása az újrajelölésre korlátozott. Vagyis nem univerzális szabály, hogy aki többet/jobban dolgozik, az nagyobb eséllyel maradhat a politikában. Az érdemek figyelmen kívül hagyása azonban hosszabb távon a képviselőkkel és a pártokkal való választói elégedetlenség növekedését hozhatja. A megoldás kulcsa az emberek kezében van. Ha a választók számára irreleváns, hogy mik a képviselőik személyes kvalitásai, és korábbi érdemei, akkor a pártok sem ezen szempontok mentén fogják értékelni politikusaikat.

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a szervezeteknek és honlapoknak a száma, amelyek a parlamenti képviselők teljesítményét monitorozzák, és teszik könnyen hozzáférhetővé szélesebb választói rétegek számára. Ugyanakkor az továbbra is a választóra van bízva, hogy ezeket a széles körben rendelkezésre bocsátott információkat felhasználja-e a szavazói döntése meghozatalakor. Amíg ez nem történik meg tömegesen, addig kizárólag a pártokra van bízva, hogy hogyan változik a képviselet minősége.

___________________________________________________________

A blogbejegyzés a Papp Zsófia és Federico Russo által szerkesztett Parliamentary Affairs különszám bevezetése és eredményei alapján készült.

1. kép forrása: snopes.com
2. kép forrása: ibtimes.com

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor