PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Politikai kommunikáció képekben: társadalomszemiotika és vizualitás

2018. május 14. 14:29

 

Farkas Xénia
Politikai Viselkedés Osztály

 

 

Manapság a szöveges tartalmak mellett egyre jobban figyelünk a politika látványára is: a plakátok, reklámok és felugró ablakok az életünk elkerülhetetlen részévé váltak.  A vizualitás a beszédekhez és írott anyagokhoz hasonlatosan jelentésekben gazdag. A politikai kommunikáció vizsgálatát tehát ki kell terjesztenünk a videókra, fényképekre, plakátokra.

A látvány vizsgálatával a vizuális kommunikációkutatás foglalkozik, mely többféle elemzési módszert kínál.  A különböző vizuális kommunikációs megközelítések közül a Gunther Kress és Theo van Leeuwen nevéhez kapcsolható társadalomszemiotika azt kutatja, hogy egy közösség hogyan hoz létre jeleket, és miként szabályozza azok használatát. Így felderíthetők a jelkészítő szándékai, és kutatható a jelkészítés folyamata. Másként fogalmazva: a társadalomszemiotikával lehetőség nyílik a rejtett jelentések elemzésére, ilyenformán a módszer alkalmas a politikai cselekvő szándékainak értelmezésére azáltal, hogy a látványvilágot nem a politikai események ábrázolásaként, hanem önmagában létező erőforrásként értelmezzük.

A társadalomszemiotika segítségével a képvilágot módszeresen vizsgálhatjuk. Kress és van Leeuwen képelemző eljárása igen részletes és szerteágazó, ehelyütt azonban mindössze két szempontra koncentrálok: a modalitásra és a keretezésre. A modalitás azt mutatja meg, hogy a kép mennyiben sugallja azt, hogy igazat állít. Pontosabban: mennyire van igaznak beállítva. Minél közelebb áll az ábrázolás a valós, hétköznapi látványhoz, annál magasabb modalitással rendelkezik. A keretezés („framing”) a képeken a dolgokat elválasztó eszköz, mely a képkészítő szándéka szerint kihasít valamit az ábrázolható dolgok közül, vagyis elválasztja a kép egyes részeit. És megfordítva: amely dolgok között nincsen keret, azok összetartoznak. A kép elválasztott részei rímelhetnek egymásra például a színük, formájuk azonossága vagy hasonlósága miatt. Ez arra utal, hogy valamilyen minőségük mégiscsak közös. Ennek ellenkezője a kontraszt. A kontraszt is kapcsolatot teremt a kép elválasztott egységei között, ám azért, hogy a különbségre hívja fel a figyelmet.

 

A politikában használt képek vizsgálatában a modalitás és a keretezés kiemelkedően fontos, ezek vizsgálatát az SZDSZ plakátjainak segítségével szemléltetem. Az első vizsgált plakát az 1994-es országgyűlési választások második fordulója előtt jelent meg, amikor a közbeszédben felmerült az SZDSZ MSZP-vel kötendő koalíciója. A második, harmadik és negyedik pedig a 2002-es kampányból származik, melyek a Fidesz politikájának kritikáját ábrázolják. 

A fenti plakáton a kerékpárok alacsony modalitást képviselnek: részletezettségük alacsony, háttérábrázolás nincs. A kép leghangsúlyosabb elemévé a két térrészt elválasztó, vastag, feltűnő, fekete betűkkel két sorba szedett kérdés válik: „Ön szerint melyik a biztonságosabb?”

A kérdés tartalmi funkcióján túlmutat: a kép leghangsúlyosabb keretezését adja, amelynek célja egyrészt a térrészek közti rím megteremtése azzal, hogy mindkettőben egy kerékpár látható, másrészt a kérdés funkciója a szeparáció is. A két elkülönített térben lévő bicikli két eltérő világot jelent: az MSZP-SZDSZ koalíció lehetséges kimeneteleit ábrázolja. A kompozíciót vizsgálva elmondható, hogy a felső térrész ránehezedik az alsó térrészre, a vizuális súlyt a nagy kerékkel a velocipéd adja. A fenti térrész velocipédje, amelyre a nagy első kerék miatt híresen nehéz volt felszállni, az 1800-as évek közlekedési eszköze, amivel az akkori utakon nagyokat lehetett esni. Mindezzel a felépített első világ veszélyes, bonyodalmas, a múlthoz kapcsolódik és nehéz kormányozni. Ez értelmezhető a párt azon félelmeként, miszerint az MSZP nagy első kerékként irányítaná az országot, mögötte pedig kis hátsókerékként vehetne csak részt az SZDSZ. Ezzel szemben a második kerékpár egy modernebb bicikli, sárhányó, kosár, csomagtartó vagy egyéb súlyok nélkül, amelyre könnyű felszállni, és amellyel könnyű közlekedni. A második világ tehát az elsőhöz képest modern, továbbá elérhető, jól kormányozható, biztonságos és kiegyensúlyozott. Így az alsó térrész biciklijén a dolgok vágyott rendje mutatkozik meg, ahol az első kerék és a hátsó kerék egyforma méretűek, illetve az SZDSZ első kerékként irányítja a koalíciót. Azonban az is leolvasható a képről, hogy az SZDSZ számára a koalíció nem a hőn áhított legjobb megoldás, hiszen saját logójukat ugyan az első (irányító) kerékbe, de az abroncsba, egy vastag vonallal bezárták, amivel pedig megszüntették logójuk madarainak szabadon repülését, korlátok közé zárták őket.

Összességében az alsó képrészből az derül ki, hogy amennyiben a választó kiegyensúlyozott koalícióra vágyik, amelyben az SZDSZ irányít, úgy rájuk kell szavazni. Érdekességként kiemelhető, hogy a második világban egy férfivázas kerékpárt ábrázolnak, pedig a kép által megtestesített korban már javában léteztek női vázas biciklik is, amivel ráerősítenek „a politika a férfiak dolga” sztereotípiára. 

A 2. képen látható plakát erőteljes, meghökkentő és újszerű, hiszen alsóneműben álló alakok többnyire ruházati hirdetéseken szerepelnek, ezzel szemben itt politikai hirdetésről van szó, amely a figyelemfelkeltés eszközeként nyúlt a témaidegen megjelenítéshez.

A plakát keretezése keveset mutat meg a szereplőkből, akiknek személye lényegtelen, sokkal inkább a kompozíció és az összkép fontos. Az egész jelent úgy néz ki, mintha egy buszmegállóban állnának és várnának a buszra, de a háttér semmit sem árul el. A különböző szereplők a társadalom különböző szegmenseit jelenítik meg, akiket azonban összeköt, hogy „ráment a gatyájuk”, és ilyen értelemben hiába különböznek, végső soron egyformák, hiszen a ruha alatt nem számít a társadalmi státusz. A szöveges üzenet a plakát felénél kettévágja a képet a kék szövegdobozzal, vagyis szeparálja a térrészeket. Ami felül van, az az ideális világ, ami alul van, az a valóság, vagy a jelképes valóság, amit a kiegészítő világoskék szövegdoboz felvetésének szószerinti értelmezésével ábrázol a képkészítő: „Rámegy a gatyájuk? Ideje váltani.” Ez az átértelmezés teszi lehetővé a meghökkentést, hiszen humoros és feltűnő.

A 3. és 4. képen a narancsos plakátok ugyan külön jelentek meg, de miként egymás rímeit és kontrasztját jelentik, így egyben elemzem őket.

Az alapvető szimbólum a „három bölcs majom”. Emlékezetünkbe idéznek egy japán vallási jelképet (a baj elkerüli az embert, ha nem lát, nem hall és nem beszél), de itt teljesen más jelentéssel bír: a morális felelősségvállalás hiányára utal. Mégpedig azon emberek morális felelősségének hiányára, akik elismerik a szabálytalanságot, de hátat fordítanak neki vagy tudatlanságot színlelnek. Ehhez társul a narancs mint Fidesz szimbólum, amivel együtt a kép többféleképp értelmezhető. Egyfelől jelképezheti a Fidesz erkölcstelenségét, másfelől mutathatja azt is, hogy a Fidesz betömte az emberek száját, ezért azok nem tudják kimondani, amit gondolnak. Harmadik lehetőség: látni és hallani sem bírják már, ami zajlik, és ezen elnyomás alól akarja felszabadítani az embereket az SZDSZ.

Az fenti képek alján a felvetett „Bevetted?”kérdés átvitt értelmezésén van a hangsúly. A kérdés a Fidesz felelősséghárítására vonatkozik, arra, hogy a néző elhitte-e a Fidesz tudatlanság színlelést. A kérdéssel egyvonalban, annak szinte folytatásaként, de halványabb szövegdobozban olvasható a felszólítás: „Szabadulj meg a narancsuralomtól!”, ami még inkább egyértelművé teszi a kép üzenetét. A narancsuralom azonosan hangzik a parancsuralommal, ami tehát ilyen értelemben az elnyomás, az 1990 előtti rendszer jelképeként jelenik meg, párhuzamot vonva a Fidesz kormányának tevékenysége és az elnyomó rendszer között, ez pedig egybecseng az SZDSZ elnyomás alól felszabadító céljával. Ugyan nem mondja ki a kép, hogy a Fideszről van szó, de annak narancs szimbólumára építve fogalmazza meg üzenetét. Az eddigiekkel egyvonalban, de fehér szövegdobozban a kép jobb sarkában látható az SZDSZ logója, amely elkülönül minden más tartalomtól, fehér hátterével tisztaságot jelképez, és azt sugallja, hogy ők mást kínálnak.

Az alsó plakáton a fenti plakátra rímelő kézmozdulatokat mutatnak a szereplők, de kontrasztban, hiszen már nem takarják el szemüket, fülüket vagy szájukat, kézfejük nyitott, ezzel pedig azt ábrázolják, hogy Kuncze Gábor társaságában megszűnik a tudatlanság színlelése. Ehhez társul az is, hogy fogaikat is láttatva mosolyognak, ami még inkább szabadság, lazaság érzetét kelti. Kuncze a kép jobb szélén hátat fordít a többi szereplőnek, ami nem túl szerencsés kompozíciós szimbolika, de értelmezhető úgy is, hogy ő nem ahhoz a képrészhez tartozik, ahol a „három bölcs majom” felszabadult, hanem ő egy külön egység a képen, az elnyomottakat felszabadító SZDSZ jelképe. Ezt támasztja alá öltözete (hiszen csak ő visel zakót), és arckifejezése is (halványan és barátságosan mosolyog). A kép egységekre tagolását mutatják a szöveges üzenetek is: az alsó kék sáv a kép háromnegyedéig tart, ebben a „Váltsunk kormányt!” felszólítás, mellette pedig a következő tartalmi egységet alkotja a fehér szövegdobozban a logó. A kép felső részén megjelenik a feltűnő, piros színű „Lop stop” ikon és mellette a felirat: „Tegyük rendbe a dolgokat!”, mindkettő visszautal a 2002-es kampány egyéb plakátjaira és mondanivalójára, és egyben egységet is alkotnak az egész kampányt tekintve.

Summa summarum: nem fejthetjük meg a képek egyetlen valós jelentését, de egy-egy párt vizuális grammatikáját feltérképezhetjük. Részletes szempontok és bővebb elemzések olvashatók a Kiss Balázs szerkesztésében nemrég megjelent „A polarizáció évei. Politikai kommunikáció Magyarországon, 1997-2006.” című kötetben.

___________________________________________________________

1. kép forrása: Népszabadság, 1994. május 24.
2. kép forrása: SZDSZ választási kiadvány, 2002.
3-4. kép forrása: SZDSZ választási plakát, 2002.

 Az írás a szerző véleményét tartalmazza és nem értelmezhető az MTA TK hivatalos állásfoglalásaként.

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor