Megjelent Bíró-Nagy András „The Career Paths of Central European MEPs. Political Experience and Career Ambitions in the European Parliament” c. tanulmánya a Romanian Journal of Political Science folyóiratban.

A tanulmány azt a két kérdést vizsgálja, hogy egy politikus számára milyen előélet után vezethet az út az Európai Parlamentbe, és milyen perspektívák állnak az EP-képviselő előtt a karrier további részére. A közép-európai képviselők eddigi karrierútjai és jövőbeli karriertervei cáfolják azt a mítoszt, miszerint az Európai Parlament politikai elfekvőként funkcionál. A szupranacionális elit kialakulásának folyamata a vizsgált öt ország mindegyikében megkezdődött. A közép-európai EP-képviselők körében végzett kutatás rávilágított: a képviselők többsége további európai vagy nemzeti politikai karriert tervez, a visszavonulás előtti nyugodt békeévekben gondolkodók jelentős kisebbségben vannak az Európai Parlamentben: nagyjából harmaduk tekinthető „európai nyugdíjasnak”.

Angol összefoglaló:

This article investigates the career paths of Central European Members of the European Parliament. Based on an analysis of biographies and the results of a quantitative survey about career ambitions with MEPs from the Czech Republic, Hungary, Poland, Slovakia and Slovenia, this paper outlines both the career paths that lead to the European Parliament and the perspectives for a career after the EP mandate. Central European MEPs are more strongly linked to national politics than the MEPs of the EU-15, and they are even more embedded in their countries of origin than the MEPs of the first directly elected EP were in 1979. However, local politics is a much less frequent recruitment base for future MEPs in Central Europe than in the “old” Member States. The political experience and career ambitions of Central European MEPs disprove the popular myth, according to which the European Parliament is essentially a retirement home for politicians who have no future political goals. The majority of Central European MEPs plan further career steps at the European or national levels, and only approximately a third of them can be considered as “European pensioners”.