Politika Tükörországban
Műhelykonferencia
2014. június 23.
MTA TK PTI tanácsterem
1014 Budapest Országház utca 30.
A populáris kultúra az egyik legfontosabb formálója és közvetítő közege a politikával kapcsolatos a politikával kapcsolatos hiteinknek, meggyőződéseinknek, vágyainknak és félelmeinknek. Műhelykonferenciánknak az a célja, hogy néhány jellegzetes vagy éppen meglepő példán keresztül betekintést nyerjünk a populáris kultúra politikaképébe. Mit árul el tehát a politika természetéről a politikai giccs, a black metal, a fantasy vagy éppen a sci-fi?
A program
I. A demokrácia mint kulturális probléma. Moderátor: Gyulai Attila
12-től 13.30-ig
Balázs Zoltán (BCE): A befogadás és a kizárás politikai esztétikája
Tocqueville a demokrácia két kulcsérzületének az egyenlőség és a szabadság iránti vágyat nevezte. Nála a demokrácia mindenre, így a művészetekre is markáns hatást gyakorol. A két érzület, vágy efféle hatását azonban nem különítette el az irodalomról, színházról, nyelvről szóló rövid elemzéseiben. Ezzel szeretnék megpróbálkozni, az egyenlőséget a befogadás, a szabadságot a kizárás egyszerre esztétikai és politikai cselekvéseként meghatározva, s mindezt bőséges példatárral illusztrálva
Mándi Tibor (ELTE ÁJK): A demokratikus egyenlőség problémája a populáris kultúrában
A populáris kultúra léte összekapcsolódik a demokratikus egyenlőség létezésével. A széles körben elterjedt, tömeges fogyasztásra alkalmas kulturális formák dominanciája elképzelhetetlen az egyenlőség eszméjére alapuló társadalmi és politikai környezet nélkül. Az előadás két szempontból kívánja vizsgálni a demokratikus egyenlőség és a populáris kultúra kapcsolatának problémakörét: egyrészt a „magas” és populáris kultúra közötti különbségtétel, a művészi érték tekintetében meglevő hierarchia legitimitásának, társadalmi-politikai szerepének szemszögéből; másrészt a társadalmi-politikai egyenlőség/egyenlőtlenség témájának a populáris kultúrában való megjelenése, az erre való kulturális (ön)reflexió szempontjából. Az előbbi kérdéskör tárgyalásához az előadás Platón, Alexis de Tocqueville, valamint Allan Bloom műveiből kíván meríteni; míg az utóbbihoz a kosztümös-, maffia-, és szuperhősfilmek, illetve tévésorozatok szolgáltatnak alapanyagot. Az előadás tézise szerint a populáris kultúra, miközben a kulturális hierarchia megkérdőjelezésével, illetve lebontásával hozzájárul a mind teljesebb társadalmi-politikai egyenlőség megteremtéséhez, addig egyes produktumaiban mégis jól megfigyelhető a társadalmi-politikai egyenlőtlenség bizonyos formáinak elismerése, illetve igazolása is.
Tóth Csaba (ELTE ÁJK PTI): A science fiction univerzumok politikai rendszerei: típusok és a demokrácia problémája
Miközben a science fiction univerzumok szinte minden elképzelhető technológiai újítást bemutatnak, politikai rendszereik tekintetében meglehetősen konzervatívak és gyakran nagyon hasonlóak. Előadásomban bemutatom, hogyan kategorizálhatjuk a science fiction rendszerek politikai rendszereit. Három csoportosítást mutatok be: a Dahl-i poliarchia koncepcióján alapulót, a hatalmi ágak elválasztásán alapulót s végük a demokrácia-diktatúra egyszerű dichotóm rendszere szerintit. Előadásom fő állítása, hogy a science fiction univerzumok többsége nem demokratikus rendszereket mutat be; a demokráciához képest akár a technokrata, akár az egyszemélyi uralmon alapuló rendszereket előnyben részesíti – szinte független az univerzumot megalkotó szerző ismert politikai preferenciáitól. Paradox módon azonban éppen a demokráciák hiánya implicit érveket szolgáltat a demokratikus berendezkedések mellett: a legtöbb univerzumban olyan problémák merültek fel, amelyeket egy demokratikus berendezkedés könnyen kezelt volna.
13.30-tól 13.45-ig kávészünet
II. A populáris kultúra használatának politikuma. Moderátor: Szűcs Zoltán Gábor
13.45-ig 14.45-ig
Pál Gábor (MTA TK, NKE): A turullá lett fémmadár. Identitás, kontinuitás, és politikum az Ossian zenekar szövegvilágában és önreprezentációjában
Az előadás az egyik legsikeresebb, legismertebb és legmegosztóbb hazai heavy metal zenekar példáján keresztül igyekszik röviden bemutatni csoportképzés és zene, azonosságtudat és elbeszélés, politika és populáris kultúra összekapcsolódásának lehetséges, ám kevésbé nyilvánvaló formáit. A gondolatmenet elsősorban dalszövegek, interjúk és fellépések kvalitatív elemzésére építve vet fel a kérdéskörrel kapcsolatos vizsgálati szempontokat, és fogalmaz meg (tentatív jellegű) megállapításokat
Tófalvy Tamás (BME): Politikum, kép és irónia a technikai sokszorosíthatóság korában
A mai magyar közéletben a politikai irónia egyik leggyakoribb megjelenési módja egy speciális kifejezési módhoz kötődik: a többnyire Photoshop programmal módosított, majd blogokon, mikroblogokon, közösségi hálókon megosztott, kommentár nélküli képekhez. Előadásomban azzal kapcsolatban szeretnék kérdéseket feltenni, hogy mindezen – átfogóan és persze némi iróniával „online népművészeti” alkotásokként is emlegetett – művek hogyan alkotják meg és kommunikálják a politikum és a képi irónia kulturális jelentéseit, és hogy ezek a jelentések milyen módon konstruálódhatnak meg a művek előállításának, megosztásának és befogadásának társadalmi és technológiai ökoszisztémájában.
14.45-től 15-ig kávészünet
III. A politika természete. Moderátor: Pál Gábor
15-től 16-ig
Gyulai Attila (MTA TK): Politikai teológia a black metalban
A black metal műfaj és a politika kapcsolata a különböző zenei irányzatok között a legellentmondásosabbak közé tartozik. Miközben a műfaj eredeti és szűk értelmében határozottan távol helyezi magát a köznapi értelemben vett politikától, politikaelméleti megközelítésben nagyon is politizáló felfogásról van szó, mely a schmitti politikai teológia fogalma felől közelíthető meg. A kapcsolat tematikus és formális, analogikus, éppen úgy, ahogyan ez a két szempont már Carl Schmittnél is összefonódik. A black metal kereszténységgel kapcsolatos álláspontja tematikus értelemben még “politika előtti” helyzetben veti fel az összehasonlítás lehetőségét, amely azonban abban a pillanatban politikaivá válik, ahogy benne a Krisztus és az Antikrisztus közötti választás kap szerepet, amely szituációról Heinrich Meier úgy gondolta, hogy az egyetlen olyan kivételes pillanatot jelenti, amikor a teológiai és a politikai egybeesik. Nem egyszerűen ideológiai álláspontról és választásról van ugyanakkor szó, hanem a politika lehetőség-feltételéről, vagyis a politika természetének megragadásáról, a politika határainak megvonásáról.
Szűcs Zoltán Gábor (MTA TK PTI): Politikai realizmus a House of Cards című sorozatban
A House of Cards című sorozat valóságos tárháza a politikai realizmussal kapcsolatos bonmot-knak és a történet cselekménye is egy realista politikaképet látszik sugallni. Előadásomban azt próbálom a sorozat példáján megmutatni, hogy miért termékeny dolog fikciós művek elemzésén keresztül vizsgálni a realizmus bizonyos előfeltevéseit. Tézisem az, hogy miközben a realista politikakép képviselői hajlamosak úgy tekinteni a realizmusra, mint ami lehetővé teszi, hogy a politikáról úgy beszéljünk, ahogy az „valójában van”, éppen egy fikciós mű mutathat rá azokra a kizárólag a realizmus belső logikájából adódó dramaturgiai kényszerekre, amelyek bizonyos mértékig még magukkal a realista előfeltevésekkel is - összeütközésbe kerülhetnek, jelezve számunkra a realista gondolkodásba kódolt elméleti korlátokat.