4.1. A mandátumelmélet, mint demokráciaelméleti kiindulópont

A választói akarat és kormányzati politika összefüggéseivel és a képviseleti kormány demokratikus ellenőrzésével foglalkozó kiterjedt politikatudományi irodalomból az ígéretkutatásban Adam Przeworski, Susan Stokes és Bernard Manin (Przeworki et al 1999) munkájából indulunk ki.1 A normatív kérdésfeltevésekhez kapcsolódó analitikus, a racionális választások elméletére is támaszkodó munka egy sor empirikus kutatást inspirált. Przeworski és szerzőtársai szerint a választásokat és a választói akarat-kifejezést és kormányzati politikák közti viszonyt középpontba állító reprezentációelméletek közül két markáns megoldás emelkedik ki: a mandátum- és az elszámoltatás-elmélet.

A mandátumelmélet szerint a kormány akkor reprezentatív, ha reszponzív, ha a választók vágyait/akaratát teljesíti. A reszponzív képviselet/reprezentáció tágabb körén belül a mandátumelmélet akkor érvényesül, ha teljesül a következő három feltétel. (1) a választásokon a pártok jól azonosítható programmal (azaz policy-ígéretekkel) indulnak; (2) a választások nyertese a rá leadott szavazatok révén a választóktól felhatalmazást, mandátumot kap választási programja megvalósítására; (3) a választásokon nyertes és kormányt alakító párt e mandátumnak megfelelően kormányoz, teljesíti ígéreteit.

Míg a mandátumelméletben az állampolgárok szavazata a jövőbeni kormánypolitikára irányul, addig az elszámoltatáselméletben éppen ellenkezőleg: a leadott szavazat a kormány előző ciklusban követett teljesítményét értékeli, azaz utólagos elszámoltatást jelent. Az elszámoltatáselmélet abból indul ki hogy a választásokon nyertes, és így kormányzati felhatalmazást kapott pártok/politikusok saját megítélésük szerint kormányoznak, miközben a közérdeknek megfelelő politikát folytatnak. Az állampolgárok csak utólag nyilvánítanak véleményt, amikor a következő választásokon a kormánypolitika eredményei alapján vagy megerősítik, vagy leváltják a kormányon levő párto(ka)t illetve politikusokat. Míg a mandátumelméletben a választási ígéreteken (input) és azok teljesítésén (output) van a hangsúly, az elszámoltatáselméletben a követett kormánypolitika segítségével elért – és más, a kormánypolitika hatókörén kívülálló tényezők hatására előálló – eredmények (outcome)2 jelentik az állampolgári szavazatok alapját.

Az ígéretkutatás – mint empirikus kutatás – elméleti kiindulópontja értelemszerűen a mandátumelmélet. Ahhoz, hogy a mandátumelméletet elhelyezzük a reprezentációelméleti összefüggések tágabb halmazában és lokalizáljuk a policy-alkotási folyamatban, továbbá, hogy elhatároljuk rokon kutatási problémáktól, Manin és szerzőtársainak (1999) értelmező ábráját használjuk fel (1. ábra).

Az 1. ábrán látható összefüggéseikből kutatásunk mandátumok (meghatározott policy-programokra kapott felhatalmazás) és a közpolitikák közti kapcsolattal, azaz a mandátumérzékenységgel foglalkozik (kb. az ábra közepén): mandátumok => (mandátumérzékenység) => közpolitikák. Kutatásunk nem foglalkozik a folyamatosan formálódó szavazói illetve állampolgári preferenciákkal (hiszen nem választáskutatást végzünk), sem az ezek alapján folyamatosan megfogalmazott és artikulált politikai követelésekkel (jelzések) valamint a közpolitika-formálás ennek megfelelő közvélemény-érzékenyégével sem. A mandátumelmélet a kormányzás és közpolitika formálás reszponzivitásának kiemelkedő problémájával, a választásokon generált mandátummal és annak kormányzati teljesítésével, azaz közpolitikákkal (output) foglalkozik, miközben nem vizsgálja a kormányzati közpolitika egészét. Fél tucat egymást követő választások elemzése megmutathatja, hogy a mandátumteljesítés mértéke hatással van-e a kormányzó párt(ok) újraválasztására. (Mivel azonban az alacsony esetszám miatt statisztikai összefüggést nem vizsgálhatunk, csak nagyon markáns hatás esetén reménykedhetünk abban, hogy a mandátumteljesítésnek a választói viselkedésre való hatása kimutatható.) Az ígéretkutatásban nem foglalkozunk továbbá az elszámoltatáselmélet összefüggéseivel, azaz az eredmény (outcome) és a következő választásokon kivetett szankciók (szavazói viselkedés; a kormányzó pártok jutalmazása vagy büntetése) közti összefüggéssel: vagyis azzal, amit az 1. ábra alján látható visszacsatolás ág jelez.

A fentiek okán és módszertani okokból is empirikus kutatásunkban megkülönböztetjük az output (konkrét policy-ígéretek) és az outcome ígéreteket. E két ígéret-típusnak más a normatív státusa, hiszen míg az előbbi közvetlenül a kormány elhatározásától függ, az utóbbira a kormányzati kompetencián kívül álló számos egyéb szereplőnek és külső tényezőnek is hatása van. A kutatásnak az ígéretek megvalósítását felmérő fázisában a mandátumelméleti kiindulópont, valamint kutatás-módszertani meggondolásokból elsősorban és teljes körűen csak az output típusú ígéretek tesztelésére törekszünk.

Miután bemutattuk a mandátumelmélet működési mechanizmusát és specifikáltuk a mandátumelmélet helyét a reprezentációelméleti összefüggések között, térjünk vissza a mandátumelmélet érvényességének fentebb meghatározott három feltételéhez: (1) program azonosíthatóság; (2) a kormányzásra szóló felhatalmazás egyértelműsége; (3) ígéretek teljesítése. E feltételek teljesülését vizsgálják projektünk fő kutatási kérdései.

Az első feltétel akkor teljesül, ha a választási kampányok kellően informatívak az állampolgárok számára, és az állampolgárok hisznek abban, hogy a pártok kormányra kerülve megtartják vállalásaikat. Az ígéretkutatás egyik fontos célja ezért a kampányok mandátummal kapcsolatos információtartalmának, az ígéretek egyértelműségének empirikus vizsgálata. (Lásd 1. kutatási kérdés.)

A második feltétel akkor teljesül, ha a választásoknak egyértelmű nyertese, vagy nyertesei vannak. Parlamentáris rendszerekben ilyen helyzet áll elő, ha valamely párt abszolút többséget szerez a parlamentben. Kisebbségi, vagy koalíciós kormányzás esetén – ami a magyar politikát jellemzi – a kormányzásért viselt felelősség megoszlik. Kevésbé átlátható, hogy mely párt felelős a kormánypolitikáért. A koalíciós kormányok léte ezért külön módszertani nehézséget jelent az ígéretek-teljesítésének empirikus vizsgálatában.

A harmadik feltétel akkor teljesül, ha a kormány teljesíti a választási kampányban tett ígéreteit. Kutatásunk egyik fő célja a teljesítés mértékének empirikus vizsgálata. A kutatás során az 1990 és 2014 közti időszakot vizsgáljuk, azaz az 1990 és 2010 között megrendezett hat országgyűlési választást és az azt követő kormányzati ciklusokat. (Lásd 2. kutatási kérdés.)

A teljes időszakot tekintve fontos része a kutatásunknak az egyes kampányok informativitásában és a teljesítés mértékében való eltérések empirikus leírása és magyarázata. (Lásd 3. kutatási kérdés.)