A PDK története

A Politikai Diskurzuselméleti Kutatócsoport létrejöttének előzményei a múlt század utolsó évtizedeibe nyúlnak vissza. A hetvenes évek végén Szabó Márton, Becskeházi Attila és Kuczi Tibor részvételével egy olyan egy ideológiakutatási program kezdődött - először a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, majd a budapesti Munkaügyi Kutatóintézetben -, amely nem az akkortájt szokásos normatív kutatás volt, hanem a szocialista (munka)ideológiák mentalitás- és értelmezéstörténetének tanulmányozása, s ebben a kutatásban idővel egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ideológiák összetett "szemantikai struktúrájának" leírása. Az új kutatások színtere azonban már a Társadalomtudományi Intézet, későbbi nevén a MTA Politikatudományi Intézet volt. A Diszkurzív térben kötet első részében olvasható néhány, e korszakból származó írás. A rendszerváltás környékén születő elméleti reflexiók és empirikus elemzések aztán az ideológia fogalmának újragondolásához és a szűkebben vett ideológiai kutatás kereteinek lebontásához vezettek. Erről lehet olvasni a Tükör által homályosan írásaiban.

Az érdeklődés átalakulását jelezte, hogy az MTA Politikai Tudományok Intézetében létrejött a Politikai Tudásszociológiai Kutatócsoport (későbbi nevén Politikai Elméletek Kutatócsoport), amelynek tagjai a politika szimbolikus és nyelvi természetével, a politika diszkurzív valóságával kapcsolatos kutatásokba kezdtek. Ez a tevékenység tekinthető a diszkurzív politikatudomány közvetlen előzményének. A kutatócsoportnak megalakulásakor tagja volt Becskeházi Attila, Kiss Balázs, Kuczi Tibor és Szabó Márton, később csatlakozott hozzájuk Boda Zsolt, Csigó Péter és G. Fodor Gábor, de rövidebb ideig Béndek Péter, A. Gergely András és Varga Barbara is dolgozott a csoportban. Bár idővel a többség érdeklődése más irányba fordult, voltak, akik kiváltak a csoportból, ketten még a tudományos pályát is elhagyták az üzleti siker reményében, de addig is fontos teljesítményekkel járultak hozzá a diszkurzív szemlélet meghonosításához. Például Becskeházi Attila és Kuczi Tibor elemzése a Valóság című társadalomtudományi folyóirat hetvenes évekbeli évfolyamairól fontost áttörést jelentett nemcsak elméleti szempontból, de a Kádár-rendszer politikai diskurzusainak megértésében is. De rendkívül jelentősek voltak Kiss Balázs Foucault-kutatásai is.

A Kutatócsoport munkája során számos hazai kutatóval működött együtt. A közös munkát két tanulmánykötet fémjelzi: Szövegvalóság: Írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról (1997); Beszélő politika: A diszkurzív politikatudomány teoretikus környezete (2000). A két kötetben 25 szerző szerepel 27 tanulmánnyal. Ezek egyfelől szembenézést jelentettek Habermas, Carl Schmitt, Luhmann, Wittgenstein, Foucault, az etnometodológia, a kommunitáriusok (pl. MacIntyre, Taylor, Ricoeur, Walzer), a posztmodern tudományszociológia (pl. Mulkay) elméleteivel, másrészt empirikus kutatásokat is tartalmaztak, egyebek között a rendszerváltás, az újjászülető ideológiai megosztottság, a politikai ünnepek területeiről. A recepció fontos állomásaként számos fordítás is megjelent. A diszkurzív szemlélet iránti erősödő érdeklődést jelezte két terjedelmes polémia is Szabó Márton írásairól. Ezek az 1997-ben és 2000-ben a Politikatudományi Szemle lapjain lezajlott viták ugyancsak hozzájárultak ahhoz, hogy a diszkurzív szemlélet polgárjogot nyert a magyar politikatudomány irányzatai között.

A diszkurzív tantárgyak a kilencvenes évek közepén jelentek meg a hazai felsőoktatásban, nagyjából a megszülető magyar politikatudomány intézményesedésével egy időben. Kiss Balázs több éven át Foucault-szemináriumot vezetett az egyik egyetemi szakkollégiumban. Szabó Márton 1994-től négy éven át tanított a Miskolci Egyetem Politológiai Tanszékén, és ugyanitt Boda Zsolt a tantárgy szemináriumait vezette. A Politikai tudáselméletek (1998) című könyv tartalmazza a kurzus tananyagát. A tantárgyhoz egy terjedelmes fordításkötet is készült Szövegváltozatok a politikára (2000) címmel. A tárgyat 1998-tól Szabó Márton az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanította a közelmúltig, 2000-től pedig ugyanitt részt vesz a PhD-oktatásban is, számos más.

Mindezzel párhuzamosan megnőtt a hallgatók érdeklődése a politika diszkurzív értelmezése iránt: több politológus PhD-hallgató dolgozik diszkurzív témán, közül néhányan már maguk is részt vesznek az egyetemi oktatásban, illetve megvédték disszertációjukat és folyóiratcikkekben, tanulmánykötetekben, monográfiákban publikálták kutatási eredményeiket.

A Politikai Diskurzuselméleti Kutatócsoport megalakulása ennek a folyamatnak volt az újabb állomása. 2002 őszén nagyrészt új résztvevőkkel dolgozni kezdett a Diszkurzív Műhely, ami új lendületet adott a diszkurzív kutatásoknak. Az első közös kutatási eredményeiket 2005-ban egy konferencián, 2006-ban egy önálló kötetben (Fideszvalóság) adták közre. A nemzetközi kapcsolatkeresés részeként 2006-ban finn-magyar konferenciát tartottak a Jyväskylä-i Egyetem kutatóival közösen Budapesten és 2009-ben Miskolcon.