PTIblog

A Politikatudományi Intézet blogja

Politikai kompromisszum és piszkos kezek: Edward Hall előadása (Speaker Series)

2021. június 30. 12:48

A TK PTI ‘Speaker Series’ előadássorozatának legfrissebb, 2021. június 17-i eseményén Edward Hall tartott bemutatót, ‘Politikai kompromisszum és piszkos kezek’ című kéziratáról. Hall ezúttal arra a kérdésre kínál újszerű választ, hogy a kompromisszumkötés a politikában miért vonja magával azt a fajta morálisan problematikus viselkedést, amely a ‘piszkos kezek’ tézis középpontjában áll.

 

Szabó Júlia Lilián blogbejegyzése

A ’piszkos kezek dilemmájaként’ elhíresült probléma szószólói arra hívják fel a figyelmet, hogy a hatékony politikai cselekvés és a morális értelemben vett helyes cselekedet között gyakran feloldhatatlan feszültség van: a hatékony politikai cselekvés szükségszerű jellemzője, hogy néha morálisan helytelenül kell eljárni. Az, hogy tiszta kézzel nem lehet politizálni, nem jelenti azonban azt, hogy a morális probléma érvényét vesztené, épp ellenkezőleg, a hatékony politizálásnak gyakran súlyos morális ára van.

A ’piszkos kezek tézis’ képviselői általában a kompromisszumkötést is azon cselekedetek közé sorolják, amelyek politikai értelemben szükségesek ugyan, morálisan mégis helytelennek minősülnek, még akkor is, ha az adott körülmények között a kompromisszum megkötése a lehető legjobb vagy legalábbis a legkevésbé rossz cselekedet. Hall egyetért azzal az állítással, hogy a kompromisszumkötés nagy valószínűséggel tényleg bepiszkítja a politikusok kezét, szerinte azonban a kortárs politikaelméletben fellelhető válaszok arra, hogy ez miért van így, nem jó irányból közelítik meg a problémát.

Hall azzal az általános nézettel szemben érvel, hogy politikusként kompromisszumot kötni elvi kérdésekben (márpedig minden politikai döntés valamilyen mértékben elvi kérdés) azért nem ártatlan cselekedet, mert általa a politikusok egy olyan helyzetet idéznek elő, amely egyébként nem felelne meg a saját maguk által preferált politikai és morális elvárásoknak. Hall állítása szerint ugyan a kompromisszumkötés természetéből valóban adódik, hogy az érintett felek hozzájárulnak egy, a saját elképzeléseikhez képest kevésbé optimális helyzethez, azonban a politikai kompromisszum morális kifogásolhatósága nem ebben a tényben rejlik.

Hall szerint a pontos magyarázat arra, hogy miért morális probléma a politikai kompromisszumkötés, két olyan tényező közötti feszültségből ered, amelyet a piszkos kezek és a politikai kompromisszumok kapcsolatáról gondolkodók eddig figyelmen kívül hagytak. Egyrészt az erkölcsös kompromisszumkötés elvei azt diktálják, hogy az egyezkedő felek átlátható módon viselkedjenek egymással, tehát ne vezessék meg egymást, mutassanak őszinte hajlandóságot arra, hogy alkalmazkodnak a másik félhez és fejezzék ki tiszteletüket egymás iránt azáltal, hogy nem kényszerítik a másikat olyan helyzetbe, ami számukra legfőbb értékeik a teljes feladását jelentené. Másrészt mivel a politikusok a kompromisszumokat valójában a képviseltjeik nevében kötik, kötelességük, hogy az egyezkedés során hűséges és elkötelezett szószólói maradjanak a képviseltjeiknek.

Felmerül a kérdés, hogy valóban felelősségteljes magatartás lenne-e, ha egy politikus a kompromisszum részleteinek egyeztetése során kategorikusan kötelező érvényűnek tekintené az erkölcsös kompromisszumkötés előírásait anélkül, hogy meg tudna győződni arról, hogy a másik fél ezt teljes mértékben viszonozza. A válasz Hall szerint természetesen az, hogy az ilyen magatartás versengő politikai rendszerekben nem volna felelősségteljes, hiszen manipulációnak való kitettséget vonna magával, ami nem szolgálná a képviseltek érdekeit. Ahhoz, hogy egy politikus képviseltjei hűséges és elkötelezett szószólója maradjon, a kompromisszumkötés során ’keményen’, stratégiai megfontolások mentén és állhatatosan kell, hogy viselkedjen.

Talán fontos megjegyezni, hogy ebből nem következik, hogy a hatékony képviselet azt jelenti, hogy egy demokratikus képviselő minden jellegű kívánságnak eleget kell, hogy tegyen, amit a képviseltjei megfogalmaznak. Feltételezhetjük például, hogy egy jó képviselő nem tesz olyat, ami teljesen aláássa a legalapvetőbb demokratikus normákat. Az viszont valószínű, hogy nem lenne ésszerű olyan elvárásokat támasztani a képviselőkkel szemben, amelyek megakadályoznák őket abban, hogy elegedt tudjanak tenni a képviselői feladatainak. Hall tehát úgy véli, hogy az erkölcsös kompromisszumkötés szigorú előírásainak és a képviselőségből adódó követelményeknek egyszerre nem lehet maradéktalanul megfelelni.

Mivel a két követelményrendszer összeegyeztethetetlen, Hall szerint elkerülhetetlen, hogy a politikai kompromisszum megkötése valamelyik érintett fél számára megalapozott indokot szolgáltasson a panaszra. A kompromisszumot megkötő politikus tehát nem lesz képes teljes mértékben elszámolni magatartásával minden érintett felé, és ez az oka annak, hogy a kompromisszumot kötő politikus keze nagyvalószínűséggel ’piszkos’.

Edward Hall legújabb könyve tavaly jelent meg hasonló témában „Value, Conflict, and Order” címmel.

 

 

Címkefelhő

2010 aktivizmus alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése altruista amnesty international antipluralizmus antipolitika átpolitizálódás autokratikus autonómia balázs zoltán beköszöntő belpolitika bene márton bertha szilvia blog bocskai boda zsolt brexit cenzúra civil ethosz civil szervezetek civil társadalom comparative agendas project comparative manifestos project comparative political data sets corvinus egyetem demokrácia demokratikus ellenzék depolitizálódás diktatórikus diskurzus dk doktorandusz dúró józsef egymillióan a magyar sajtószabadságért eljogiasodás élményvezérelt aktivizmus elszámoltatás érzelmek etnikai tisztogatás eurobarometer european social survey facebook filmek géntechnológia guillotine gyűjtőpárt habermas hatalompolitika hegedűs tamás hibrid rezsim higiénia hitler identitás ideológia illiberális állam integráció jobbik jogállam joguralom kádár-rendszer katharok képviseleti demokrácia kierkegaard konferencia konrád györgy konszolidált demokrácia koppány-csoport kormányzás autoriter módja kormányzásra készülés körösényi andrás korrupció közszolgálati média lenhardt balázs liberális demokráciák magyar politikai rendszer magyar politikatudományi társaság magyarország mávészet mérséklődés metaforák migrációs válság migration aid mikael wigell mnb modern individuum mozgalmi háttér mszp mta tk pti napirend nemzetközi adatbázisok néppárti népszerűség ngo orbán viktor orbán-rezsim papp zsófia parliaments and governments database pártfejlődés partikuláris pártok pártpreferencia patkós veronika patrimonializmus polgármester politikai cselekvés politikai fejlődés politikai pszichológia politikatudomány politikus populáris kultúra populizmus pősze lajos ptiblog radikális radikalizmus rítus róna dániel sajtószabadság soros alapítvány stratégia szakpolitika szegedi csanád szélsőséges személyiségjegyek szórólapok szövegbányászat sztálin szürke zóna tárdadalom társadalmi mozgalmak tisztaság toroczkai lászló török gábor tóth csaba tranzakciós aktivizmus újraválasztás univerzális civiltársadalom-elmélet usaid vaclav havel választási csalás választási szabályok választójog vallások varieties of democracy vendée vona gábor