Kiemelt kutatások

Részvétel, képviselet, pártosság. Választáskutatás, 2018. 

A kutatási program célja, hogy a politikai viselkedést, választói magatartást, valamint a választók és a képviselő-jelöltek közötti viszony feltárásához a korábbi, tágabb társadalomtudományi szemszögből vizsgálódó kutatásoknál fókuszáltabb politikatudományi kutatást végezzünk. 

Elsőként újradefiniáljuk a pártosság fogalmát, valamint megalkotunk egy a fogalomhoz adekvát mérési eszköztárat. Másodszor a személyre leadott szavazat természetére fókuszálva megmérjük, a fogalom miként kapcsolódik a választók azon célkitűzéséhez, hogy jó képviselőket válasszanak. Harmadszor a közösségi média forradalmi fejlődésével együtt járó változásokra tekintettel mérhetővé tesszük, milyen változások következtek be az elmúlt időszakban a politikai részvétel terén. Végül azt is feltételezzük, hogy nem csupán a választók politikai részvétele változik napjainkban, hanem a képviselőjelöltek és a megválasztott képviselők tevékenysége, a képviselet tartalma is, ezért kutatásunk e témakört is körbejárja. Kutatásunk egyik legfontosabb innovációja a korábbi, jól bevált kérdések kvalitatív eszközökkel való tesztelése, és újrafogalmazása lesz. A kérdőíves adatfelvételben új kérdéseket és kérdésblokkokat dolgozunk ki, hozzáigazítva a megfelelő mérési módokat. Egyszerű kérdőíves kutatás helyett panelfelvételt készítünk, ami szintén adatfelvételi újítás. A változások nyomon követése érdekében ugyanarról a választásról 3 felvételt készítünk. Végül a kutatás további erénye az abban vizsgált témák konzisztenciája és köztük rejlő szinergiák kihasználása.

Kutatásvezető: Szabó Andrea

 

A weberi vezetők visszatérése

A plebiszciter vezérdemokrácia, mint a demokráciákban kialakult mai politikai trendek megismerésének eszköze

(NKFIH témaszám: K 128139)

A kutatás fő kérdése, hogy miként kapcsolódnak a liberális demokráciákban tapasztalt fejlemények (demokráciák dekonszolidációja, ill. a populizmus előretörése) a választói viselkedésnek az elmúlt mintegy három évtizedben bekövetkezett változásaihoz. A kortárs demokráciák működésének empirikus tapasztalatai ugyanis gyakran megkérdőjelezik a demokrácia klasszikus (normatív) elméleteinek alapvetéseit. A cél a demokrácia egy realista – azaz egy empirikusan és normatív elvárásaiban valószerűbb – elméletének megalkotása Weber plebiszciter vezérdemokrácia (PVD) koncepciójának átdolgozása segítségével.

A kutatás abból indul ki, hogy a weberi plebiszciter vezérdemokrácia (PVD) koncepció megújításával megfelelő elemzési keretet nyerünk az empirikus politikai valóság leírásához. A legelterjedtebb, általában csak egy nézőpontra koncentráló elemzésekkel szemben a kutatás empirikus moduljai – amelyek mind a magyar eset, mind más politikai rendszerek elemzésére kiterjednek – egyszerre tartják szem előtt a választói és a vezetői nézőpontot. Így a kutatás mind a politikaelmélet, mind az empirikus politikatudomány számára hasznos eredményeket kínál, amelyek nem csak a közelmúlt trendjeinek jobb megértését szolgálhatják, hanem megfelelő alapot nyújthatnak a következő évtizedek eseményeinek értelmezéseihez is.

A kutatás a következő kérdésekre kíván válaszolni. Először is: milyen eszközöket használnak a vezetők arra, hogy manipulálják az állampolgárok nézeteit, továbbá milyen szerepet játszik az információs aszimmetria, a vezetők politikai kompetenciája és akarata a befolyásgyakorlás tekintetében. Másodszor milyen mértékben befolyásolják az állampolgári politikai értékeléseket az állampolgárok meglévő előítéletei, érzelmi kötődései, illetve politika tudása. Ezek vizsgálata különösen fontos, hogy megértsük az állampolgárok viselkedését és feltárjuk azokat a korlátokat, amelyekkel a vezetőknek szembe kell néznie a politikai valóság megkonstruálása során. Harmadszor, a kutatás célja annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy vajon a PVD az autoriter uralom elfedését jelenti-e, és amennyiben igen, akkor ennek milyen normatív implikációi vannak.

Kutatásvezető: Körösényi András

 

A közpolitika dinamikája Magyarországon – a Hungarian Comparative Agendas Poject

A kutatás célja, hogy empirikus kutatások sorában átfogó képet alkosson a hazai közpolitika-csinálás dinamikájáról. Az ilyen típusú kutatásokhoz hasonlóan azt feltételezzük, hogy a közpolitikai változás bekövetkeztét a döntés jelzi. A kutatás alapkérdése tehát: miért és hogyan születik meg egy közpolitikai döntés? A kutatás a közpolitikai változás megszakított egyensúly elméletére támaszkodik, amely nagy jelentőséget tulajdonít a közpolitikai agendák változásának: az agendák jelzik és bizonyos értelemben magyarázzák a változást. Az agendák vizsgálatára szerveződött egy nem formális nemzetközi együttműködés is, a Comparative Agendas Project (CAP), amelyhez a jelen kutatás keretében csatlakoztunk. A CAP módszertanát követve a kutatásban a törvényhozási és egyéb közpolitikai napirendek kódolt adatbázisainak összeállítása folyik.

Kutatásvezető: Boda Zsolt

Projektvezető: Sebők Miklós

 

Politikai kommunikáció kutatás projekt

Az MTA Politikatudományi Intézetében 2005-ben létrejött Politikai Kommunikáció Kutatócsoport (PKK) a következő témakörökben folytat elméleti és empirikus kutatásokat: a
politikai kommunikáció Magyarországon, a politikai kommunikáció nemzetközi tendenciái, a kommunikáció és politikaelmélet, a kommunikáció és politikai közösség, nyilvánosság, a politikai kampányok, a politika és a média kapcsolata, illetve a vizuális kommunikáció.

Kutatásvezető: Kiss Balázs 

A kutatás további részletei, hírei és publikációs jegyzéke

 

További elismert kutatások